Együtt temették a telet az óvodások és az iskolások Akasztón

KiszebábVirágvasárnapi jellegzetes leányszokás - a magyar nyelvterület egy részén - a  kiszehajtás. Nyitra, Hont, Nógrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Heves vármegye egyes községeiben volt szokásban.

A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet banya néven emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.

A korai (március idusára, vagyis még a csillagászati tél idejére eső) húsvétok miatt vált farsangzáró, téltemető szokássá is a kiszézés. Éppen ezért sok vidéken inkább a földistennő télialakját, egy öregasszonyt mintázott a kiszebáb, aki tavasszal megújult, és visszanyerte ifjúságát. A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Fiatal menyecske ruháját vagy csúnya, rossz ruhákat aggattak rá.

A régi népszokást felelevenítve mi is elkészítettük a kiszebábunkat. A kisze testéhez egy hosszabb botra volt szükségünk, amelyhez vállmagasságban egy rövidet kellett rögzítenünk. Erre adtuk a rossz ruhákat, amiket szalmával tömtünk ki. A fej is kitömött rongyból készült, erre felrajzoltuk a szájat, orrot, szemeket. Kendőt, kötényt kötöttünk a bábura, s már készen is álltunk a téltemetésre.

2013. február 21-én az 1. számú óvoda középső csoportja, a 4.a és az 5.b osztály együtt sétált ki a falu végére a két kiszebábuval. Ugyanis mind az óvodások, mind az iskolások elkészítették a maguk "télűzőjét". Az óvodások vízbe vetették, az iskolások pedig elégették a kiszéjüket, abban bízva, hogy hamarosan elérkezik a tavasz.

A képek a galériában is megtekinthetők:

Köszönetet szeretnénk mondani Juhász Imréné Katinak, Ujvári Istvánné Juli néninek és Oravecz Tibornak, akiktől a bábukhoz való anyagokat kaptuk.

Endrődi Éva

szervező