Nyári tábor 2015 Sikonda
Elérkezett a várva várt nap, melynek reggelén izgatottan pakoltuk be a buszba bőröndjeinket s a szülőktől kapott rengeteg „útravalót”. 10 órakor már Pécsen voltunk, ahol egy feladatlap segítségével fedeztük fel a város központját. Két csoportban vetélkedtünk, a változatos feladatok segítségével kicsit más szemmel néztük a nevezetességeket. A gyerekek határtalan leleményessége által hol a helyi lakosoktól szereztünk információt, hol a digitális eszközöket felhasználva az internetről.
A feladatokon keresztül a következő helyszíneket jártuk be:
- Zsolnay tér és vízköpői,
- Városháza, Megyeháza,
- Főtéri lovas szobor,
- Jókai téren több izgalmas feladat is várt ránk,
- Sétáló utca, Nemzeti Színház,
- Világörökségi helyszínek: Cella Septicora, Sopianae ókeresztény temető,
- Székesegyház,
- Szent István tér: zeneszerző, díszkút,
- Barbakán kert.
A sok izgalmas kérdés megválaszolása után indultunk tovább a szálláshelyünk felé, a Mecsek szívében lévő sikondai táborba. Örömmel vettük birtokba a szobáinkat, fedeztük fel a táborhelyet, mely egy hatalmas erdő közepén volt. A kis kőházak, a hatalmas játszótér, a foci és kosárpálya hamar elnyerte tetszésünket. Az első finom vacsora, a bolognai spagetti elfogyasztása után úgy éreztük, hogy a konyha is kiváló. Este alig tudtunk elaludni a sok új élménytől.
Az előző években már hagyománnyá vált szobaszemlével kezdtük a reggelt. A lány szobák üde tisztasága néhány fiú szobában csak nyomokban volt felfedezhető, de némi ráhatással sikerült rendet teremteni. Finom reggeli után indultunk a Mecsek felfedezésére. Túravezetőnk segítségével ismerkedtünk a növény és állatvilággal, már induláskor életrevaló tanácsot kaptunk: „Csak a lábad nyomát hagyd az erdőben, és az emlékeid vidd haza!”.
Túravezetőnk tapasztalt hegymászóként érdekes és izgalmas történetekkel szórakoztatott bennünket a buszra várva: képzeletben a Montblanc-ot is megmásztuk vele együtt, éreztük a hegycsúcs metsző fagyosságát, az erdélyi medve rémisztő „szagát” a sátorhely mellett és a többi lélegzetelállító kalandját is lelkesen hallgattuk. A túránk a hűs erdőbe vezetett, patakokon, forrásokon keltünk át. Volt aki nemcsak a kezét hűsítette, hanem a cipőjét is megmártotta a vízben. A bizonytalanabbak segítséget is kaptak az átkelésnél, a bátrak egyedül is leküzdötték az akadályokat. Az út során részletes ismertetőt kaptunk a természeti adottságokról: barlangok, völgyek, kilátók kerültek utunkba, időnként csalán dzsungelen keresztül kellett áthatolni. Élőben tanulmányozhattuk milyen is a mésztufa, hogyan néz ki a Kőlyuki-barlang. A Hármas völgyben tanácstalanul álltunk, merre tovább, de szerencsére vezetőnk biztosan eligazított bennünket. A forrásnál kicsi pihenőt tartottunk, elfogyasztottuk a hazai alapanyagból készített szendvicseinket, s indultunk vissza.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
Visszaérve a táborba, rendbe hoztuk magunkat, és kullancsvizitet tartottunk. Gyors pihenő után, energiával tele mérkőztünk meg a szomszéd tábor futball csapatával, ahol nagy gólelőnnyel öregbítettük Akasztó hírnevét. Este szomszédolással, beszélgetéssel, játékkal zártuk a napot.
Kicsit korán keltünk, mert Magyarhertelendre készültünk a strandra. Ez egy kis áldozatot is megkívánt, mivel a szórványos buszközlekedés miatt gyalogosan kellett megtenni 2-3 km-t a szomszédos Magyarszékre. Beérve a településre, a falu összes kutyája lelkes csaholással üdvözölte kis csapatunkat, s innen busszal indultunk tovább a fürdőhelyre.
A strand mindenért kárpótolt, sok és változatos medence gyönyörű környezetben biztosította a vidám napot. Délben tetszés szerint lángossal, hotdoggal és palacsintával csillapíthattuk éhségünket.
 |
|
 |
 |
 |
|
Egy kedves helyi lakos jóvoltából délután felfrissülve vágtunk neki a visszafele tartó gyalogos sétának, hiszen hideg kútvízzel és jó szóval kínáltak meg bennünket, s kicsit elcsigázottan, de jó élményekkel tértünk vissza Sikondára.
A kiadós vacsora után (gyümölcsleves, sajttal töltött rántott szelet) éjszakai meglepetés buli várt minket. A már jól ismert túravezetőnk a turistajelek megismertetése után kalandos játékokra invitált minket a helyi sportpályára. Induláskor kaptunk egy „Szent János lámpát”, ezáltal csapatokat is alkottunk, zöldekre és pirosakra váltunk, így küzdöttünk egymással a különböző sportjátékok során, ezúttal a játékaink is világítottak. Zárásként fordított bújócskát játszottunk, mely a maradék energiánkat is felemésztette. Este nem volt gond a lámpaoltással.
 |
 |
 |
|
Mára egy „lazább” napot terveztünk a táborban. Délelőtt birtokba vettük a helyi klubszobát, ahol öt fős csapatokat alkottunk és az eddigi élményeinket dolgoztuk fel. Fogalmaztunk, rajzoltunk, és kvíz kérdéseket oldottunk meg. A csapatok munkájának értékelésére az esti tábortűznél kerítettünk sort.
Ebédidőben tetszés szerint válogathattunk a hazai finomságok között.
 |
 |
Délután egy rövid túrát tettünk, hogy megnézzük a Mecsek legmagasabb pontját és Komlót madártávlatból.
Haza térve a táborba számháborúztunk, ami olyan nagy sikert aratott, hogy rendeztünk egy visszavágót is. Mindenki komolyan vette az élet-halál harcot, fiúk-lányok egyaránt – a legkisebbek is – utolsó leheletükig küzdöttek az életükért és a csapatért. Egy kis időre mindenki átlényegült és igazi dzsungelharcosként taktikázott, rejtőzött, futott, hogy az ellenfelet legyőzze.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
Egy kis pihenő után újabb izgalom következett, a tábori fővadászt kerestük, ezért rókavadászatot rendeztünk az esti félhomályban. Az esti tábortűznél szalonnát sütöttünk és jóízűen megvacsoráztunk.
 |
 |
 |
 |
Sajnos elérkezett a búcsú napja. Megtartottuk az utolsó szobaszemlét, összecsomagoltunk, mindenki készített magának útravalót. Reggeli után sort kerítettünk az „ünnepélyes” táborzárásra, kiosztottuk a különböző címeket és rangokat, amelyeket tábori emléknek szántunk.
 |
 |
 |
|
Bepakolás után érzékeny búcsút véve elindultunk Pécsre, a TV-toronyba, ahonnan még egyszer megszemlélhettük az itteni csodálatos tájat.
Következő úticélunk Mohács volt, de útközben Szajkon megebédeltünk egy vendéglő szép kis kerthelységében.
Ezután a mohácsi kikötőbe vettük az irányt, ahol hajóra szálltunk, és a vízről szemléltük a tájat. A kapitány érdekes beszámolójából megtudtuk, miért vesztegelnek itt az uszályok, mit jelentenek a zászlók a hajókon, hogyan keletkezett a hordalékból félsziget. S hogy a kaland sem maradjon ki az életünkből egy palackpostát bocsájtottunk útra névvel és iskolánk címével ellátva. Hátha megtaláljuk vele a testvériskolánkat a Duna vonalát követve?
 |
 |
 |
 |
Utolsó közös programként megkerestük a Busóudvart, ahol egy érdekes világba csöppentünk. Tárlatvezetőnk segítségével a Búsójárás szokásait, rejtelmeit ismerhettük meg. Beléphettünk a város főterére, benézhettünk egy paraszti portára, kipróbálhattuk a maszkokat, a kereplőket és a maszkkészítés rejtelmeit is láthattuk.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Élményekkel gazdagon indultunk haza. A szülők már izgatottan vártak az iskola előtt.
Ismételten köszönetet mondunk minden szülőnek a sok májkrémért, kolbászért, sonkáért, szalonnáért, paprikáért, uborkáért, lekvárért, nasiért és vízért; valamint köszönjük Bognárné Szilvinek a felajánlott rengeteg italt, mely egész héten oltotta a gyerekek szomját.
szervezők