Tanulmányi kirándulás 2017 - 2. nap
A finom reggeli után frissen egy sétát tettünk Selmecbánya óvárosában, meghallgattuk a helyi vezetőnk történeteit a nevezetességekről, majd búcsút vettünk ettől a különlegesen szép várostól és a másik egykori bányaváros, Besztercebánya felé indultunk. Besztercebánya a Zólyomi-medencében, az Alacsony-Tátra lábánál fekvő város Közép-Szlovákia kiemelkedő fontosságú műemlékvárosa.Besztercebánya legfőbb látnivalója a várnegyed, melyen belül a fantasztikusan szép főteret és néhány templomot találhatunk.
A színes, szépen helyreállított házacskák négyszög alakban fogják közre a gyönyörűen felújított teret, a tér végén pedig a templom negyedet találhatjuk. A várnegyed részeként épített eredetileg román stílusú templomot Szűz Mária Mennybemenetelének tiszteletére szentelték fel. Az 1761-es nagy tűzvész után barokk stílusban építették át. A tér végén még két templom található, egyiket szlovák templomként ismerik. Gótikus és reneszánsz polgárházakban gyönyörködhetünk, a stílusok tobzódnak a hegyekkel körülölelt kisváros terén. A téren a Mátyás-ház őrzi nagy királyunk egykori szálláshelyét gyönyörű erkélyével és homlokzati címerével. A tér domináns építészeti látványossága még a fennmaradt barbakán és a hozzá tartozó őrtorony.
A látványosságok megtekintése után nagyon finom fagylaltot kóstoltunk a téren lévő számos vendéglő egyikében.
Következő állomásunk a Tátra lábainál fekvő kis falu Hibbe volt.
Itt, a római katolikus templomban a családi sírboltban nyugszik az Esztergom
ostrománál elesett Balassi Bálint (1554–1594) költő. A templomban 1898-ban
Liptó vármegye emléktáblát helyeztetett el. Ezt az emléktáblát koszorúztuk
meg a templom falánál.
Ezután robogtunk tovább a Poprád folyása mellett fekvő Késmárk városába, mely a Magas-Tátra csipkés csúcsaival a Szepesség legfestőibb fekvésű városa. Központjában áll a múzeumnak otthont adó reneszánsz stílusú, káprázatos, bástyákkal tagozott Thököly-vár, mely gyönyörűen restaurálva kora barokk kápolnával és a fekete várúrnő sötét legendájával a Tátra alatti város népszerű látványossága.
A legenda szerint Laszky Albert várúr a vártoronyba záratta hat hosszú esztendőre hitvesét, Beátát, aki urának beleegyezése nélkül lovagolt ki nemesek társaságában a közeli Tátrába. Börtönéből két ablak nyílt, az egyiken kapta az ételt, a másik pedig szeretett tátrai hegyeire nyílt. A „fekete úrnő” szelleme azóta is kísért a falak között, ahogy a szóbeszéd tartja.
A Szent Kereszt Bazilikát a 14. században építették egy korábbi román stílusú kápolna helyén. A bazilika mellett található az 1568-ban épített reneszánsz harangláb, amely a legrégebbi és a legszebb az egész Szepességben.
Késmárk büszkeségei közé tartozik az evangélikus fatemplom is. Ezt 1717-ben építették hozzá egy 1593-ból származó régebbi szakrális építményhez, amely jelenleg a fatemplom sekrestyéjét képezi. Ez az egyedülálló faépítmény tiszafából és vörösfenyőből épült egyetlen fém alkatrész felhasználása nélkül. A fatemplom barokk jellegű belső tere is fából készült, különösen érdekes és értékes orgona a hozzá tartozó fasípokkal.
A templomok megtekintése után a késmárki vásári forgatagba találtuk magunkat. A Magas Tátra látványa csodás hátteret adott ennek a szép városnak.
Buszunk tovább robogott Lőcse felé. Kíváncsian vártuk, vajon a Városháza tornácos képe a valóságban is olyan különleges, mint az ismert filmben. Nem csalódtunk, a város főtere csodás képet nyújtott.
Lőcse a Felvidék legszebb kisvárosai közé tartozik, szinte hiánytalanul fennmaradt középkori városfal öleli körbe gótikus és reneszánsz műemlékekkel teli óvárosát. A hajdani Szepes vármegye egykori székhelyének legfőbb látnivalója a legértékesebb gótikus szárnyas oltárok tárháza a Szent Jakab-templom. A város főterét Szlovákia legszebb terei közt tartják számon, a gótikus templom mellett álló csodaszép gótikus városháza a város szimbóluma.
A templom mellett a város másik jellegzetes épülete a tér közepén álló régi városháza, melyben egészen 1955-ig működött Lőcse város tanácsa. 1550 körül épült, leégett elődjének helyére, annak egyes részeit felhasználva. Mai árkádsoros, erkélyes külsejét 1615-ben alakították ki, a tetőből kiemelkedő, díszes emeletrész pedig Schulek Frigyes tervei alapján a XIX. század végén épült.
A teret övező ódon épületek közül a legszebb a XVI. század második felében épült Thurzó-ház, jellegzetes formájú reneszánsz pártázatával.
Lőcse után a szállásunk felé indultunk. Igló mellett egy kis völgyben Dénesfalván várt minket a kiváló szálloda és a remek vacsora. Az este nagyon jó hangulatban folytatódott. A dunaszigeti dalos lányok gitárkísérettel közös éneklésre invitálták a többieket. A csapatjátékok, a humoros versenyek után fáradtan aludtunk el.
A második nap képei ide kattintva megtekinthetőek!