Tanulmányi kirándulás 2017 - 1. nap
Kissé borongós keddi hajnalon negyed hatkor gyülekeztünk az iskola előtt. Csomagjaink, okmányaink rendezése után indultunk Esztergomba, hogy ott a dunaszigeti KOSZISZ Timaffy Endre Általános Iskola hetedikesei is csatlakozzanak hozzánk és együtt lépjük át a határt Párkánynál. Az esztergomi Bazilika monumentális épülete csodás látványt nyújtott a határ túloldaláról is. A Duna túloldalán várt ránk Vörös Attila, tapasztalt felvidéki vezető, aki palóc tájszólással ismertette a kirándulás programjait. A buszon a két iskola diákjai ismerkedtek egymással.
Az első állomásunk a zselízi magyar tannyelvű iskolában volt.
Zselíz a Lévai járásban, a Kisalföld keleti részén, a Garam folyó jobb partján fekszik. A lakosság fele magyar, fele szlovák anyanyelvű. Magyar lakosságának egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi, szlovák családok települtek. Az iskolában a 7. évfolyam tanulói fogadtak minket. Több doboz ajándékkal készültünk. Próbáltunk csak Magyarországon kapható, vagy itthon termelt édességeket, gyümölcsöket, zöldségeket vinni.
Egy kis éneklés, gitározás oldotta az ismerkedés nehézségeit.
Az ottani iskola pedagógusai nagy megrökönyödésünkre Akasztó nevének hallatán azonnal a stadionunkról kérdeztek, és többen mondták, hogy már jártak nálunk meccsen.
A közös fotó után Bajmóc vára felé folytattuk az utazást.
Az egész Felvidék legnépszerűbb és leglátványosabb várkastélya az ősparkkal övezett domb tetején álló festői, romantikus stílusú bajmóci kastély. A kitűnő állapotban lévő, alig több mint százéves épület több nemzetközi filmforgatás helyszíne, szellem- és kísértetfesztiválnak otthont adó mesés kastély.
Az eredeti vár már a magyar honfoglalás korában is állhatott, a monda szerint egy Bojnik nevű rablólovag építtette. A Zobori apátság levele az első írásos emlék a vár létéről 1113-ból. A mészkőtufa dombon épült erősség a király birtokából Csák Máté kezébe került, később ismét a királyé, majd Mátyás fiáé, Corvin Jánosé lett. Corvin János ellen itt követtek el sikertelen merényletet. 1527-ben a nagyhatalmú Thurzó család vette birtokba, akik az akkori gótikus kastélyt reneszánsz stílusban alakították át. 1637-ben a Pálffy család szerezte meg a várat. A törökök két ízben is ostromolták, de bevenni nem tudták. A várat 3 millió aranykoronás költséggel gróf Pálffy János alakíttatta át Huber József építésszel 1889-1910 között a Loire menti franciavárkastélyok mintájára, a ma is látható romantikus stílusú épületre.
A pompás látványt nyújtó 365 ablakos várkastély romantikus benyomását a palota és kápolnarész, valamint a kecses tornyok is erősítik. Az eredeti óvár szabálytalan sokszöget alkot, ezekből emelkedik ki az ötemeletes új vár, melynek 100 szobája volt. A meglehetősen bonyolult, sokfolyosós, kis és nagy várudvarokkal tagolt és bástyajárókkal díszített kastély termeiben jórészt eredeti berendezési tárgyakat láthatunk, művészi faburkolatokat, értékes festményeket, bútorokat.
A nemesi élet és lakáskultúra, hagyományainak és a középkori fegyverek bemutatása mellett az európai művészet emlékeit is közszemlére teszik. A kastély egyik legszebb terme az Aranyszalon, melynek aranyozott mennyezetét 183 angyalka arca díszíti. Az 1662-ben épült várkápolna mennyezetét gyönyörű, kora barokk freskók és stukkók díszítik. A Kékszalon falán pedig magyar királyok alakjai láthatók, a mennyezetén pedig a Pálffy, a Thurzó család és Mátyás király címere figyelhető meg.
A túránk végén még egy a vár alatti természetes barlangba is lenéztünk és gróf Pálffy János impozáns síremlékét is megmutatták nekünk.
Következő állomásunk, a hegyekkel körülvett káprázatos fekvésű Selmecbánya, a Világörökség része, a közép-szlovákiai bányavárosok legszebbike volt. A kacskaringós úton már egy másik világ integetett felénk, tényleg valamiféle időkapun léptünk át. Selmecbánya történelemben betöltött fontos szerepét, nagyságát és gazdagságát ezüst- és aranylelőhelyeinek köszönheti, a város utcácskái, házai, templomai, műemlékei mind erről a természeti adományról emlékeznek meg a mai napig.
Gyönyörű, történelmi hangulatot árasztó óvárosának terei, hangulatos, a domboldalakon kanyargó utcácskái, dombokon magasodó erődítményei, impozáns kálváriája, már a buszról is lenyűgözött mindenkit.
A Selmeci-hegység 900-1000 m magas hegyei közti katlanban fekvő város teraszosan épült, szinte egyetlen egyenes utcája sincsen, minden tere, utcája más szinten fekszik. A történelmi Magyarország legszebb kálváriája a város keleti szélén, egy 727 m magas vulkanikus kúpról tekint le a városra. A város hosszúkás, lejtős főterét impozáns barokk és reneszánsz házak keretezik, közepén egy monumentális barokk kori Szentháromság-oszlop áll. A templom mellett álló szép, karcsú tornyos épület az egykori városháza, melynek különlegessége, hogy a toronyóráján lévő mutatók közül a kismutató mutatja a perceket, a nagy meg az órákat. Ez volt az órásmester bosszúja, akinek nem fizettek munkájáért.Selmecbánya főutcájának jellegzetessége megemelt, korlátokkal védett járdája. Hajdanán itt korzóztak a város polgáraiegyik fő látványossága és városképének meghatározó eleme a főtértől nem messze, egy magaslaton fekvő Óvár. Az eredetileg román stílusú bazilikaként épült templom az évszázadok során számos átalakuláson ment keresztül, majd várrá alakították át. Az Evangélikus Líceum épületén látható emléktábla jelzi, hogy ebben az épületben tanult Petőfi Sándor.
Szállásunk ebben a mesés környezetben, óváros szívében egy cserkészházban a Hostel Jurajban volt. A vacsoránk a Leányvár szomszédságában a Monarchia étteremben várt ránk. Az éttermet egy lakóházból alakították ki rendkívüli igényességgel, meghagyva a míves halványtürkiz cserépkályhát és a helynek otthonosságot kölcsönző hajópadlót is. Vacsora után jó hangulatú játékokkal folytatódott az ismerkedés, majd a 300 éves falak között hajtottuk álomra fejünket.