Tanulmányi kirándulás - 2. nap
2015. április 28., kedd
A kiadós reggeli elfogyasztása után megismerkedtünk Kalotaszentkirály néhány látnivalójával. A település a Kalota-patak partján, 600 méter tengerszint feletti magasságban, Bánffyhunyadtól 5 km-re fekszik. A honfoglaláskor a Kalota nemzetség telepedett le itt, melyről a patakot elnevezték. A Szentkirály nevet István király szentté avatása (1083) után vette fel, a Kalota előnevet pedig a patakról kapta. A faluban először vendéglátónk, Vincze Kecskés István tájházát néztük meg, amely bemutatta a régi használati és berendezési tárgyak mellett a viseleteket is. Innen a református templomba mentünk.
A kőépület a XIII. században épült, majd az idők folyamán többször is helyreállították. A tornyot 1762-ben építették az épülethez. A templom mennyezete 1848-ban leégett, újjáépítéskor csupán fehérre meszelték. A mostani kazettás mennyezet 1994-ben készült. A 220 kazettát kalotaszegi motívumokkal díszítve festették. Megnéztük a templom kertjében található Mátyás-harangot, majd elsétáltunk a Kalota partján található Ady-emlékműhöz. Ezt annak emlékére állították fel, hogy a költő gyakran időzött itt. Az emlékműnél felolvastuk Ady Endre A Kalota partján című versét.
Kalotaszentkirályról Kolozsvárra indultunk tovább. A hajdani gazdagsága miatt „kincsesnek” mondott Kolozsvár az Erdélyi-medence és az Erdélyi-középhegység közötti területen fekszik. Erdély legrégebbi és Románia egyik legnagyobb városa, Kolozs megye székhelye. Az emberi település nyomai a kőkorszakig követhetők vissza. Az ókorban a Római Birodalom része volt, hét és fél évszázaddal később Szent István a kolozsmonostori várispánság székhelyévé tette. Kolozsvárott született 1440-ben Mátyás király. A város Erdély legjelentősebb egyetemi, művelődési, tudományos központja. Kolozsvár óvárosában felsorolhatatlanul sok középkori és újkori műemlék, értékes épület van. Először a főteret uraló Szent Mihály- plébániatemplomot néztük meg, amely a XIV-XVI. században épült kezdetben gótikus, majd reneszánsz stílusban. A templom előtt áll Mátyás király monumentális lovas szobra, Fadrusz János alkotása. A szoborcsoportot, amelynek tervrajza a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, 1902-ben avatták fel. Mátyás király mellett a hagyomány szerint Magyar Balázs hadvezér, Kinizsi Pál temesi bán, Szapolyai János nádor és Báthori István Erdély fejedelme látható. A templom mellett áll Márton Áron római katolikus püspök szobra, aki 1944. május 18-án szentbeszédében megdöbbenését fejezte ki a zsidóellenes intézkedések miatt. A főtéren megnéztük a Bánffy-palotát, majd a főtérből nyíló egyik kis utcában Mátyás király szülőházát látogattuk meg. Innen a ferencesek templomába mentünk, ahol éppen misét tartottak. A középkori városfalból több részlet is megmaradt, ezek egyike a Szabók-bástyája, amely mellett mi is elmentünk. A volt minorita templom előtt áll Sárkányölő Szent György lovas szobrának másolata. (Az eredetit Nagy Lajos király megrendelésére készítette Kolozsvári Márton és György, ez a prágai várban áll 1373 óta.) Ebben az utcában található a Babes-Bolyai Tudományegyetem központi épülettömbje is. Nagyon közel van ide a Házsongárdi temető, amelyet az 1585-ös pestisjárvány idején nyitottak meg, s ettől kezdve a lakosság felekezeti hovatartozás nélkül ide temetkezett. A temető első rendezésére 1885-ben került sor, ekkor parkosították is. A XVII. századtól egyre inkább az erdélyi szellemi és művészeti élet legnagyobbjainak, valamint a nemesi családoknak a temetkezési helyévé vált. Sétánk során mi is sok híres személy síremlékét fedeztük fel.
A kolozsvári városnézés után Tordára indultunk. Torda Kolozs megye második legnagyobb városa. A honfoglalás után az egyik első erdélyi várat itt építették fel, abból a célból, hogy a tordai sóbányát és hadiutat védelmezze. Az erdélyi települések közül az elsők között említik az írott források: az 1075. évi dokumentum szól a várról és a sóbányáról. A bánya a XVII. századtól 1932-ig működött. Az 1990-es évek eleje óta látogatható turisztikai nevezetesség. Levegője jótékony hatású a légúti betegségekben szenvedők számára. A bánya lenyűgöző föld alatti világában játszótér működik, amit ki is próbáltunk. Lehetett volna csónakázni is, de erre nem vállalkoztunk, mert a tó 8 méteres mélységét ijesztőnek találtuk.
Torda óvárosában a főtér két végén egy-egy templom áll. Először a katolikus templomot kerestük fel, mely 1500 körül épült gótikus stílusban, de a későbbi átalakítások nyomán még barokk és más vonásokkal is gazdagodott. A templom több országgyűlésnek adott otthont, köztük a nevezetes 1568. évinek, amely az erdélyi vallásszabadság ügyében döntött. A tér másik vége közelében van a református templom, melyet védelmi célból közfallal kerítettek be. Ez is gótikus stílusú, tornya később épült.
Torda után Torockóra indultunk, ahol a kirándulásunk hátra lévő napjain a szállásunk volt. A település a Székelykő tövén épült. A Székelykő 1130 méter magas, háromcsúcsú sziklabérc. Az egyik csúcsán épült a székely vár. Helyi mondás szerint Torockón kétszer kel fel a nap, mert először feltűnik az égen, majd a szikla eltakarja, és később újból felkel, előtűnve a szikla mögül. Miután az Ágota vendégházban elhelyeztük a csomagjainkat, tettünk egy sétát a faluban. Megnéztük a falu jellegzetes házait, amelyeket az 1870-es tűzvész után építettek, és nagy részük szinte változtatás nélkül fennmaradt, majd felkerestük az egyetlen meglévő vízimalmot. Ez a Kárpát-medence legkorábbi felülcsapós patakmalma, egy igazi építészettörténeti ritkaság. A malomba bejutva láthattuk, hogy a gerendájára az 1723-as évszám, valamint a hajdani tulajdonos neve, Toroczkai Klára van rávésve. A malomépület három helyiségből áll: a malomszerkezetnek helyet adó malomházból, a molnárházból és az épület tengelyére merőlegesen épített pincéből. A tulajdonos kérésünkre elindította a szerkezetet, megnézhettük a kis utcán a vízimalom kerekét is működés közben. A szállásunkra visszatérve elfogyasztottuk a finom vacsorát, majd mindenki a szobájába ment, ahol lefekvésig az élményeket idéztük fel.
